A szóhasználatod szabotálhat téged

A szavak nem csak jönnek és mennek: ezek alakítják a felfogásodat és a hiedelmeidet, amelyek aztán megírják az életed forgatókönyvét!
- - -
A szóhasználatod szabotálhat téged

Nagyon fontos, hogy milyen a szóhasználatunk, hogyan kommunikálunk másokkal, és hogyan fejezzük ki magunkat. Tudtad, hogy az elménk a legtöbb esetben nem dolgozza fel a tagadást? Például, amikor azt mondjuk, „ne csináld ezt!”, az agyunk a „csináld meg!” képet hozza létre.

Sok szülő mondja a kisgyermekének, hogy „ne ugorj a pocsolyába!”, és a gyerek persze azonnal beleugrik.

Talán hallottál már a „pozitív nyelvhasználat” fogalmáról. Azt fejezi ki, amit akarunk ahelyett, hogy arról beszélnénk, amit nem akarunk. Legtöbbünk számára ez nehéz feladat, mert arra programoztak bennünket, hogy főként negatív kifejezésekkel kommunikáljunk.

„Nem akarom, hogy bajod essen.”
„Nem azt mondom, hogy nincs igazad, de…”
„Ne ugrálj!”
„Ne rohangálj!”
„Ne felejtsd itthon a pénztárcádat!”
„Ne késs el!”
„Nem akarok olyan lenni, mint a szüleim!”
„Ne add fel!”
„Ne csináld ezt!”
„Én a helyedben nem tenném.”

Ezek a kifejezések az ellenkezőjére utalnak annak, amit valójában szeretnénk, és gyakran félelem vagy megfélemlítés rejlik a hátterükben.

A nyelvezet irányítja a fókuszunkat. Ha megtanulunk kevesebb negatív, és több pozitív kifejezést használni, akkor az elménk arra fog összpontosítani, amit akarunk, és nem arra, amit el akarunk kerülni. Gyökeresen megváltoztathatja az életünket, ha tudatosan pozitív irányultságúvá formáljuk a kifejezésmódunkat!

Ez akkor is fontos, amikor a könyvben leírt módszereket használjuk, és megtanuljuk a szükséges, pozitív leckéket. (Ha negatív nyelvezettel vonjuk le a következtetéseket, az elménk csak azt értheti meg, amit nem akarunk, és továbbra is olyan észleléseket és körülményeket biztosít a számunkra!)

Példa a nyelvhasználat fontosságára
A következő rövid történet jól illusztrálja, mennyire fontos a kifejezésmódunk. Egy fiatal nővel beszélgettem, aki elmondta, mennyire nehezen talál – ahogy ő fogalmazott – „rendes férfit”.
Megkérdeztem tőle: „Mit keresel egy férfiban?”
Azt válaszolta: „Nem olyan férfit keresek, aki dohányzik; nem olyan férfit keresek, aki kövér; és nem olyan férfit keresek, aki bántalmazó”.

Azonnal felismertem, hogy a negatív szóhasználata az ő valóságát írja le: tudtam, hogy dohányzó, kövér és bántalmazó férfiakkal találkozott. Rákérdeztem, és azt mondta, hogy igen, ilyen férfiakat vonz.
Ezért ismét megkérdeztem: „Mit keresel egy férfiban?”
Habozás és gondolkodás nélkül ugyanazt a választ adta: „Nem olyan férfit keresek, aki dohányzik; nem olyan férfit keresek, aki kövér; és nem olyan férfit keresek, aki bántalmazó”.

Mosolyogva folytattam a játékot: még kétszer feltettem ugyanazt a kérdést, ő pedig ugyanazt a választ adta. Jegyzeteltem, és megmutattam neki, mit mondott. Alig tudta elhinni. Nem vette észre, hogy a saját, negatív nyelvezete és fókusza jelenítette meg körülötte a „kövér, dohányzó és bántalmazó” férfiakat. Fontos, hogy azonosítsd, mit érzel ellenszenvesnek, de miután már tisztában vagy ezzel, kezdj arra összpontosítani, amit ehelyett akarsz.

Miután a fiatal nő megértette, hogyan szabotálja önmagát, és tudatosította, mit akar, elkezdett erre koncentrálni. Három héttel később megismerkedett egy nagyszerű férfival, és végül összeházasodtak. Ezért mondtam a bevezetőben: „Még a beszédünk is tudat alatti, amíg nem vagyunk tudatában annak, mit és hogyan mondunk!”

Gyakran hallunk olyan kifejezéseket szülőktől, tanároktól és barátoktól, amelyek zavaros üzenetet közvetítenek, még akkor is, ha jó céllal fogalmazódnak meg. Amikor egy szülő azt mondja, „ne okozz nekem csalódást”, a gyermek elméje olyan képet alkothat, hogy csalódást okoz. Ha nem mennek jól a dolgok, a gyermek félelmében úgy dönthet, „csalódást okozok”.

A szülők azt is mondhatják például: „Ne bukj meg az iskolában!” Itt az elme képet hozhat létre az iskolai kudarcról, és ha a dolgok nem alakulnak ideálisan, a gyermek úgy dönthet az iskola vonatkozásában, hogy „meg fogok bukni”. (Ez persze a gyermek felfogásától függ.) Ahhoz, hogy segítsük a gyermekeinket valóban pozitív eredmények elérésében, meg kell tanulnunk kimondani, amit valóban akarunk!

Például: „Tudom, hogy büszke lehetek rád. Meg tudod csinálni. Szólj, ha segítségre van szükséged! Szeretlek!” (És persze gondold is komolyan, amit mondasz).

Ezek a kijelentések egészen más képek létrejöttéhez vezetnek, ami segíthet a gyereknek elkerülni a csalódással és a kudarccal kapcsolatos káros hiedelmek kialakulását, és könnyebb utat teremthet a jóléthez.

A szavak nem csak jönnek és mennek: ezek alakítják a felfogásodat és a hiedelmeidet, amelyek aztán megírják az életed forgatókönyvét!

könyv: https://rb.gy/p04rfk