C. M. Vigano érsek egyházon belüli helyzetre vonatkozó nyilatkozatának elemzése /1. rész: II. Vatikáni Zsinat/

4 months ago
29

Ezt a videót megnézheted itt is: https://vkpatriarhat.org/hu/c-m-vigano-ersek-1/

Iratkozzon fel a BKP hírlevelére https://bit.ly/3Ozn0Co

Idézet Carlo Maria Vigano érsek nyilatkozatából: „ … a gyáva és büntetésre méltó kapituláció a II. Vatikáni Ökumenikus Zsinat összehívásával és a szabadkőműves szektákhoz kapcsolódó lelkészek és laikusok földalatti és jól szervezett akciójával vette kezdetét, aminek célja az volt, hogy lassan de biztosan aláássák az egyház vezetésének struktúráját és tanítói hivatalát, hogy azt (az egyházat) belülről felbomlasszák.“
A fájdalmas igazságról, az egyház belülről történő bomlasztásának rejtett tervéről korábban nem lehetett beszélni, mert a II. Vatikáni Zsinat egyenesen bálvánnyá lett. A teológiai karokon szinte minden teológiai diszciplínában és szinte minden órán azt mantrázták, hogy: „Secundum Vaticanum“, „Nostra aetate“. A II. Vaticanum lelke szerint újra interpretálták a Szentírást és a teljes Hagyományt. A II. Vaticanum herézisének igaz leleplezése a teljes diszkvalifikációt jelentette volna. Vigano érsek a múltban szintén nem fejezhette ki világosan ezt az igazságot. Most jött el annak az ideje, hogy nyilvánosan, világosan és felelősségteljesen felfedje azt, mint a Vatikán hosszú éveken át működő magasrangú alkalmazottja.
Ennek ellenére még ma is, amikor már nyilvánvalóan látszik ennek a zsinatnak a katasztrofális gyümölcse, továbbra is bűn rámutatni a pusztító herézisekre és a II. Vaticanum öngyilkos programjára és lelkére. Bergoglio és szektája ezért a leleplezésért hamis exkommunikációval úgymond kizárja Vigano érseket az egyházból. Egyúttal azzal vádolja, hogy az egyházi tanítással összhangban nem ismeri el a nyilvánvaló heretikust pápának. Tagadhatatlan tény, hogy Bergoglion többszörös latae sententiae exkommunikáció és anatéma van a hamis evangélium hirdetéséért a Gal 1,8-9 szerint, és hogy Krisztus egyházán kívül van. Másoldalról, ami Vigano érseket illeti, a pszeudoexkommunikáció csak igazolta, hogy semmi köze sincs Bergoglio szektájához, és hogy Krisztus egyházában volt és ma is ott van.
A volt amerikai nuncius leleplezi, hogy a II. Vatikáni Zsinat a liberális és heretikus, szabadkőműves szektákhoz kapcsolódó prelátusok, papok és laikusok magasan szervezett földalatti akciójához kötődött. Tehát a II. Vatikáni Zsinatnak két oldala volt, azaz egy hivatalos, vagyis az egyházi prelátusok ülésezése, és egy nem hivatalos, azaz a heretikusok és liberálisok akciója, akiknek a terve az egyház lelkének és tanításának megváltoztatása volt a szabadkőművesek terve szerint. Ezt a kegyetlen igazságot sokan mindmáig képtelenek elfogadni, és a II. Vaticanum művileg kialakított bűvkörében maradnak.
Idézet Carlo Maria Vigano érsektől: „ … a titkos szekták dokumentumai bizonyítják az infiltráció tervének létezését, amelyet a 19. században fektettek le, és egy évszázaddal később meg is valósítottak, méghozzá pontosan a tervek szerint.“
Az érsek rámutat arra, hogy az egyház belülről történő bomlasztásának terve már a titkos szekták 19. századi dokumentumaiban is szerepel. Azonban ezt a tényt nem kezeli fő argumentumként. A fő argumentum a II. Vaticanum herézisei, annak heretikus lelke és ennek a mérgezett gyökérnek a ma már látható gyümölcse. Ezért az álpápa ebben a légkörben már megengedheti, hogy nyilvánosan odaszentelje magát a sátánnak és nyilvánosan megáldja a szodómia bűnét, amiért Isten égből leszálló tűzzel büntet. A II. Vaticanum gyümölcse az is, hogy a hívő nép, az aggiornamento lelkétől megittasodva, ezeket a legsúlyosabb húzásokat már egyáltalán nem veszi észre. Ez a lelki vakság az átok jele, amely a Gal 1,8-9 szerint az egyházra szállt. Ma a katolikusok látván nem látnak, és hallván nem hallanak. Az egyetlen megoldás az, hogy minden katolikus, azaz laikus, pap és püspök, ezen a területen bűnbánatot gyakorol és herézisnek nevezi a herézist, a Bergogliojét is, valamint a II. Vaticanumét is. Enélkül nem újulhat meg az egyház.
Idézet Carlo Maria Viganotól: „Hasonló bomlasztó folyamatok mentek végbe már korábban a civil szférában, és nem véletlen, hogy a pápák képesek voltak a felkelésekben és a háborúkban, amelyek európai nemzetek vérét ontották, felismerni a nemzetközi szabadkőművesség bomlasztó művét.“
A szabadkőművesek és a heretikus modernizmus, amelyet X. Szent Pius pápa is elítélt, okozták, hogy a világi szférában demoralizálódtak a keresztény nemzetek. A zsinat előtti pápák gondolkodása és erkölcsi elvei a Szentírásra és az egyházi Hagyományra épültek. Ezért voltak képesek felismerni az európai felkelések és háborúk mögött is a szabadkőművesek bomlasztó befolyását.
A szabadkőműves elvet – rejtett módon beültetni a saját embereiket az államvezetésbe, akik majd nem a nemzetet szolgálják, hanem a szabadkőműves célokat – a II. Vaticanum után sikeresen átvitték az egyházba is. Úgy, ahogy a világi kormányok önfelszámolják saját népüket, úgy az egyházi hierarchia is önfelszámolja az egyházat.
Szándékosan olyan légkör lett kialakítva, amelyben nem lehetett hangosan kimondani, hogy egyáltalán léteznek valamiféle szabadkőművesek, mert azt az embert azonnal konspirátornak bélyegezték volna. Hasonlóan nem lehetett rámutatni a zsinat heréziseire sem, mert aki ezt megtette volna, azt az egyház ellenségének kiáltották volna ki. A szabadkőműves háttér okozza, hogy a nemzeti kormány háborút vezet a saját nemzete ellen, és ez a Deep State elve. Az egyház elleni háborút, az egyház önfelszámolása céljából, az egyházi hierarchia vezeti, ez a Deep Church elve.
Idézet Carlo Maria Viganotól: „Az egyház a zsinat után az 1789-es forradalom elveinek hordozójává vált, amint azt a II. Vaticánum néhány védelmezője beismeri, és amint igazolja ezt a zsinati és zsinat utáni pápák páholyok általi elismerése is éppen a megvalósított változások miatt, amelyekért a szabadkőművesek már régóta kiáltottak.“
A Nagy Francia Forradalom (1789) lényegileg összefonódik a szabadkőművesekkel, akik azt elindították és irányították. Effelől, gondolom, ma már senkinek nincsenek kétségei. Vigano érsek nyíltan kimondja, hogy még a II. Vaticanum védelmezői sem tétováztak beismerni, hogy az egyház a szabadkőműves forradalmi elvek hordozójává lett. Ez az állítást bizonyítja „a zsinati és zsinat utáni pápák páholyok általi elismerése, éppen a változások megvalósítása miatt, amelyekért a szabadkőművesek oly régóta kiáltottak.“
Idézet Carlo Maria Viganotól: A változás – vagy helyesebben az aggiornamento – olyannyira a zsinati dramaturgia középpontjává vált, hogy a II. Vaticanum jellemző vonásává lett és ezt az összegyülekezést „terminus post quem“ – határkőként – állította, amely kihirdeti az ‚ancien régime‘ végét – ‚régi vallás‘, ‚régi mise‘, ‚minden zsinat előtti‘ -nek a végét – és a ‚zsinati egyház‘ kezdetét, az ‚új miséjével“ és az összes dogma lényeges relativizálásával.“
Az érsek hangsúlyozza, hogy a zsinat jelszava a „változás“ azaz az „aggiornamento“ volt, amely elérte a hit és az erkölcs gyökerét, azaz a Szentírást és a Hagyományt. Ennek a változásnak a zászlaja alatt minden zsinat előtti dolog egyszerre idejétmúlttá vált. A zsinat előtti egyház nem alkalmazkodott a világhoz, hanem az igazság oszlopa, kovász és só volt a világ számára. A zsinat utáni egyház az aggiornamentójával összeolvadt a világ lelkével. Ez a változás radikális volt, úgyhogy mindent lenézett, ami zsinat előtti volt. Kihirdette és jóváhagyta az ‚ancien régime“ végét – a zsinat előtti ún. régi vallás végét. Mit hozott az új, a „zsinati egyház“? Az összes dogma relativizálását!
Idézet Carlo Maria Viganotól: „Ennek a forradalomnak a képviselői között azoknak a neve jelenik meg, akik XXIII. János pontifikátusáig el voltak ítélve, és tévelygés miatt el voltak tiltva a tanítástól. A névsor hosszú és olyanok szerepelnek benne, mint Ernest Bionaiuti, akit ‚vitandus‘ (olyan ember, akit kerülni kell) jelzővel exkommunikáltak, Roncalli barátja, aki megtérésre nem hajlandó heretikusként halt meg. „“
Szükséges tudni, hogy Angelo Roncalli, azaz XXIII. János, X. Pius idejében a modernisták jegyzékében szerepelt. Emiatt XI. Pius azzal büntette, hogy legátusnak küldte Bulgáriába, majd Törökországba, ahol gyakorlatilag nem is létezik katolikus egyház. Ezután szabadkőműves befolyásra nunciussá nevezték ki Franciaországba. Lyon polgármestere akkoriban a szabadkőműves Edouard Herriot volt, aki a Nemzetgyűlés elnöke is volt. Ő nem spórolt Roncalli nuncius dícséretével. Nemsokára ezután, ismét a szabadkőművesek közbenjárásával, Roncalli pátriárka lett Velencében, majd pedig sikerült elfoglalnia a pápai hivatalt is. Pápai irata a Pacem in terris teljes összhangban van a szabadkőművesek tervével.
Idézet Carlo Maria Viganotól: „Megtiszteltetésnek tekintem, hogy az ún. II. Vatikáni Ökumenikus Zsinatból eredő tévedések és eltérések elutasításával ‚gyanúsítanak‘ , amely véleményem szerint teljes mértékben nélkülözi a magisztérium tekintélyét amiatt, hogy egyáltalán nincs összhangban az összes valódi egyházi zsinattal, amelyeket teljes mértékben elismerek és elfogadok, ugyanúgy, ahogy teljes mértékben elismerem és elfogadom a római pápák magiszteriális kijelentéseit.“
Az érsek megtiszteltetésnek tekinti, hogy a II. Vatikáni Ökomenikus Zsinatból eredő tévedések és eltérések elutasításával ‚gyanúsítják‘. Nyíltan kijelenti, hogy a zsinat teljes mértékben nélkülözi a magisztérium tekintélyét amiatt, hogy egyáltalán nincs összhangban az összes valódi egyházi zsinattal. Másoldalról pedig az érsek kijelenti, hogy teljes mértékben elismeri és elfogadja az összes valódi zsinatot és a római pápák összes magiszteriális kijelentését.“ Ezzel szemben Bergoglio az ő motu proprio Ad theologiam promovendamjában (2023. november 1.) kijelentette, hogy felállítja a paradigmaváltást, és kijelentette, hogy mindaz, ami ellentmond az ő döntéseinek, érvénytelen.
Bergoglio a II. Vatikáni Zsinat változtatásainak megvalósításában élen jár, mégpedig olyan következetesen, hogy a bűnt már nem szabad bűnnek nevezni, éppen ellenkezőleg, a bűnt nyilvánosan úgy kell megáldani, ahogy azt a Fiducia supplicans előírja. Krisztus evangéliumát szodomita, klíma, kovid antievangéliummá változtatták, az erkölcsöt antierkölcsre, s végső soron a Szinodalitásról szóló zsinat résztvevőit úgy meg tudta téveszteni, hogy arra a meggyőződésre jutottak, hogy éppen most fogják megtudni, hogy merre fog tartani az egyház a 21. században.
Idézet Carlo Maria Viganotól: „Nyomatékosan elutasítom a heterodox, azaz tévelygő tanításokat, amelyeket a II. Vaticanum dokumentumai tartalmaznak, amelyeket XII. Pius pápáig elítéltek, vagy amelyek bármilyen ellentmondásban vannak a katolikus tanítói hivatallal.“
Vigano érsek kijelenti, hogy a XII. Pius pápáig az összes pápával teljes egységben van, ezért elutasítja az összes tévelygő tanítást, azaz a heréziseket, amelyeket ezek a pápák elutasítottak és a II. Vaticanum dokumentumaiban szerepelnek. Miről van szó? A pozitívan hangzó „ más vallások iránti tisztelet“, azaz a pogány kultuszok iránti tisztelet kifejezés alatt volt érvényre juttatva a pogánysággal történő összeolvadás herézise. Implicit módon magába foglalja a pogányság által tisztelt démonok tiszteletét és az okkultizmus minden formáját. Jaj annak, aki igaz módon kimondaná, hogy az első parancsolat elleni bűnről van szó.
A Nostra aetate deklaráció egyúttal az igaz misszió felszámolásának eszköze lett, és át kellett térni az ún. dialógusra, amely éppen ellenkezőleg, az egyházon belüli antimissziót jelentette. Ezt a herézist testesítette meg II. János Pál Assisiben 1986-ban, és Ferenc valósította meg Pachamama démon Vatikánban történő trónra emelésével, valamint az Amazóniáról szóló heretikus dokumentumokkal is, amelyekről Brandmüller bíboros azt mondta, hogy ez nemcsak aposztázis, hanem hülyeség is. Mindennek a csúcsa, hogy Bergoglio nyilvánosan odaszentelte magát a sátánnak a varázsló közreműködésével Kanadában. Ezzel megvalósította azokat a radikális változásokat, amelyek a II. Vaticanumból erednek.
A zsinat csendben elfogadta a modernizmus herézisét, amelyet X. Szent Pius elítélt, és ezzel a zsinatot követően ajtót nyitott ennek az összes teológiai iskolába. Hivatalos tanítás lett. Mindeközben megkérdőjelezi nemcsak a Szentírás Istentől való ihletettségét, hanem Krisztus istenségét is, az Ő megváltó kereszthalálát, a valódi és történeti feltámadást, és minden Bibliában szereplő csodát, beleértve az evangéliumot is. Mindent csak szimbolikusan, eszkatologikusan és történelem felettien kell érteni. Isten igazságairól már csak úgy lehet beszélni, hogy kétségbe vonatnak és tagadva vannak.
Ami a zsinat kétértelmű szótárát illeti, manapság igencsak használja Bergoglio és használja azt a mainstream is; érvényes rá, hogy hazudik, hazudik és hazudik.
Idézet Carlo Maria Viganotól: „Minimálisan nyugtalanítónak tartom, hogy azok, akik skizma miatt ítélkeznek fölöttem, azok éppen azok, akik tévelygő tanítást fogadnak be, amely szerint létezik egy egység azokkal, akik meg vannak keresztelve és keresztényeknek nevezik magukat, azonban nem vallják a teljes hitet vagy nincsenek egységben a Péter utóda által vezetett közösséggel.‘(LG15)
Az érsek rámutat arra, hogy azok, akik fölötte ítélkeznek az ún. skizma bűntette miatt, egyúttal doktrinálisan hisznek az azokkal való egység kötelékében, akik nem ismernek el semmilyen pápát. Vigano érsek elismer minden igazhitű pápát, azonban a nyilvánvaló heretikust, aki bitorolja a pápai hivatalt, nem ismeri el pápának, mégpedig összhangban az egyház tanításával. A nyilvánvaló heretikustól való elszakadás minden püspök, pap és hívő kötelessége. Ezen az állásponton voltak az egyházatyák és az egyház tanítói, és röviden összefoglalta ezt Szent Bellarmin: Az a pápa, aki nyilvánvalóan heretikus, automatikusan megszűnik pápa és fej lenni, ugyanúgy automatikusan megszűnik keresztény és egyháztag lenni. Ideje, hogy ezt mindenki megértse!
Tragikomédia, hogy az, aki úgymond kizárja az érseket az egyházból, maga is ki van zárva a herézisei miatt. Ezzel szemben Vigano érsek hű a katolikus tanításhoz, és nem tagadja a pápaság intézményét, amellyel Bergoglio durván visszaél és amelyet de facto felszámol. Természetes, hogy az érsek ilyen „kizárása“ egy vicc.
Idézet Carlo Maria Viganotól: „Érdekes, hogy milyen szemtelenül támadnak egy püspököt amiatt, hogy nincs kellően a közösségben, holott erről a közösségről azt állítják, hogy fennáll „a heretikusokkal és a skizmatikusokkal is.“
Ez a kirakatper abszurd és nevetséges. Az érsek, amint írja, gyanúsítva van, hogy nincs közösségben a pápával, miközben azok, akik gyanúsítják őt, azt a herézist vallják, hogy ebben a közösségben vannak a heretikusok és a skizmatikusok, akik a pápaságot nem ismerik el. Azok, akik ítélkeztek fölötte, valójában saját magukat zárták ki amiatt, hogy az érvénytelen pápával együtt vallják a heréziseket. Anatéma – átok van rajtuk. Hirtelen haláluk esetén, amennyiben bűnbánattal nem szakadtak el ettől az átoktól, örökre elvettetnek. Már egyházon kívül vannak. Az érsek, éppen fordítva, Krisztus egyházában van. Nyilvánosan elszakadt Bergoglio szektájától, amely megszállás alatt tartja az egyházat. Bergoglio a katolikus egyház New Age antiegyházzá történő transzformálása érdekében bűnös és aljas módon visszaélt a legfőbb egyházi hivatallal.
Idézet Carlo Maria Vigano érsektől: „Ugyanígy elítélem és elutasítom azokat a heretikus doktrínákat, amelyeket az ún. „zsinat utáni magisztérium” hirdetett ki, amelyek a II. Vaticanumtól erednek, mint ahogy a közelmúltbeli heréziseket is, melyek a „szinodális egyházra” vonatkoznak, a pápaság ökumenikus kulcs szerinti átformálását, a vadházasságban élők szentségekhez engedését, és a szodómia és a „gender” ideológia propagálását.”.
Vigano érsek azután, hogy konkrétan rámutatott azokra az okokra, amelyek miatt szükséges nyíltan elítélni a II. Vaticanumot, elítélte annak gyümölcseit is. Az egyház jelenlegi katasztrofális állapota éppen a II. Vaticanumban gyökerezik. Nélküle nem állt volna be ez az állapot. Az érsek a heretikus zsinat gyümölcseiként jelöli meg: 1/ a heretikus doktrínákat, amelyeket az ún. „zsinat utáni magisztérium“ hirdetett ki, 2/ a szinodális egyházra vonatozó heréziseket, amelyek a szodómia bűnének megáldásában csúcsosodtak ki, 3/ a pápaság ökumenikus kulcs szerinti átformálását, 4/ a vadházasságban élők szentségekhez engedését és a demoralizáló „gender“ ideológia propagálását.
Minden őszinte katolikus háláját fejezi ki Carlo Maria Vigano érseknek. Köszönet illeti azért, hogy a Krisztus, az Ő evangéliuma és az Igazság Lelke iránti hűség példaképe. 60 év után végre a katolikus világ hallhatta az igazságot a II. Vatikáni Zsinatról. Ez a zsinat heretikus volt, és a jelenlegi katasztrofális válság gyökere. Az egyház belső megújulására soha nem kerülhet sor ennek az igazságnak a beismerése nélkül! Ezért minden katolikus tartson bűnbánatot – nevezze a herézist herézisnek, az aposztázist aposztázisnak, a hamis pápát hamis pápának és a szodómiát égbekiáltó bűnnek!

+ Illés
A Bizánci Katolikus Patriarchátus pátriárkája

+ Metód + Timóteus
Püspök-titkárok

2024. 7. 15.

Loading comments...