Ilkei Csaba bemutatja Szalkai Zoltán világjáró filmest, BPTV, „Különös”, 2003. III. 5.

A mélyről jött Békés megyei szegény fiú, Szalkai Zoltán (1961) operatőr-rendező
azért tudott beérkezni a filmes világba, mert eredeti tehetségéhez olyan tisztességes
szándék, jellem és elszántság társult, amellyel végig lehetett járni a
megpróbáltatások útját. Hamar rájött, hogy az a hatalom, amelyben felnőtt és
reménykedett, hamis és követhetetlen, támogatása nélkül egyedül és üres zsebbel
kell nekivágni a világnak, csak önmagára számíthat feleségén kívül. Nem
Amerikának vette az irányt, hanem a legzordabb valóság színhelyei felé: Vietnamtól
Indonéziáig, hogy aztán nélkülözve gyalogoljon fagyban és hóban az Uralon túl,
farkascsordák üvöltése közben megérkezve a Gulag táborok földjére, ahol még
szovjet elítélteket talált. Kamerája előtt kért bocsánatot minden magyartól Fegya, aki
56-ban Budapesten harcolt és könnyek között vallotta be: lelőtt egy magyar kislányt
és fiút. Regénybe illő azoknak a magyaroknak a sorsa is, akiknek leszármazottjaival
Alaszkán találkozott, ahova mindenes munkatársként a felesége is elkísérte. A sikert
csak a bátrak érdemlik meg.