Ilkei Csaba beszélget Szigetvári György Ybl-díjas építészmérnökkel, BPTV „Különös” 2003.X.15.

Barátom, iskolatársam, közéleti küzdőtársam: Szigetvári György (1926 - 2018) Ybl-díjas építészmérnök ahhoz a generációhoz tartozott, amely Sajó Sándorral együtt kérdezte: „Magyarnak lenni, tudod mit jelent? Küzdelmet, fájót, véges végtelent.” Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely az iskolában imával kezdte az órát, s úgy fejezte be a tanítást: „Hiszek Magyarország feltámadásában!” Nekünk a kaposvári Somssich Pál – később Táncsics Mihály - Gimnáziumban még voltak klasszikus, tudós tanáraink, akik nem szegődtek politikai pártok szolgálatába, hanem kitartottak a nemzet mindenkori érdekei mellett.

Gyuri 36 évig tervezett, épített, gyarapított Somogyban és a Dél-Dunántúlon. Amikor 1957-ban, mint vállalati Munkástanács-elnököt letartóztatják és vizsgálati fogságba vetik, a munkások összeadják a fizetését és elviszik a családjának.

Amikor 1986-ban 60 éves lett, s megkapta az Ybl Miklós díjat, távozásakor egy búcsúkártyát tett munkatársai rajzasztalára: „Körülöttem a tél hava pelyhez, a világ hófedte, fehér. Elértem a hídhoz, melyhez egyszer mindenki elér.”
Az akkori építésügyi miniszter – egyebek között – azt köszönte meg neki, hogy iskolát teremtett a műemléki tervezésben és kivitelezésben.
Makovecz Imre ennél tovább ment, s így köszöntötte:

„Gyurkám, végigcsináltad, amit Európa követelt tőlünk, annak ellenére, hogy nem hajnallott ki, pedig folyvást hajnalt vártunk. Elveszett háborúk, idegen katonák, odvas szívű emberkreatúrák, koboldok ellenére kellett élni, sok rossz közül mindig a legkevésbé torzat választva, önmagunk tiszta erejéből áldozva újra és újra, igazi döntések helyett mindig rosszabbra kényszerítve, mindig önmagunkat és a testvért sértve. Mégis, tudom, a gerinced nem törött el, szellemedet műveltséged megmentette, az iroda, melyet vezettél, európai emberek gyülekezete maradt. Akárhogy is, de győztél, Gyurka! Szomorúsággal búcsúzom, hogy kilépsz az aktív építészek közül, de büszkén is Rád, mert azok közé tartozol az én szívemben, aki ember maradt az egyre sűrűsödő homályban.”

Az itt következő televíziós interjút 77 éves korában, 2003. október 15-én készítettem Szigetvári Györggyel a Budapest Televízió „Különös” című sorozatműsorában.

Dr. Ilkei Csaba