Ilkei Csaba beszélget Drábik Jánossal,a BPTV "Különös" c. műsorában, 2005. II. 9-én

A beszélgetésre két héttel a braziliai Porto Alegrében megrendezett ötödik Szociális Világfórum és a svájci Davosban megtartott hagyományos Világgazdasági Fórum után került sor.

Porto Alegrében tehetetlenül nyugtázták a köztudott tényt: a nyugati világ pénzarisztokráciája egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza a világ nagyobbik részét. Álságos képmutatás, hogy a demokrácia és az emberi jogokért folytatott harcot használják fel további piaci stratégiai előnyök szerzésére. Pedig a demokrácia csak átlátszó technika a pénzhatalom bábfiguráinak mozgatására. A nemzetközi magánvagyonokra épülő globális pénzoligarchia és titkos szervezeteik legfőbb eszköze az eladósítás kamattal, uzsorakamattal. A fizetésképtelen kis nemzetállamok szuverenitása, szabadsága, földje és kultúrája ettől kezdve már csak illúzió.

Davosban a nagykapitalista világ gazdasági és pénzügyi elitje szabványosan megtárgyalta a szokásos témákat: szegénység, környezetpusztítás, a harmadik világ országainak reménytelen lecsúszása, a felzárkóztatás esélyeinek romlása. Kivitelezhetetlen ötletek hangzottak el, morzsák hullottak a kalapokba, s mintha dolgukat jól végezték volna, hazatértek az előkelőségek, majd másnap kapitalistaként ott folytatták, ahol abbahagyták: piacvásárlás, elbocsátás, hitelnyújtás, az uzsorakamat behajtása. Ez a globalizáció, amelynek útjából nincs kitérés.

Fogalmak és ténymegállapítások a beszélgetés jobb megértéséhez.

Atlanticizmus: az individualizmus elsőbbségét érvényesíti, megtestesítve a gazdasági liberalizmus és a protestáns típusú demokrácia fölényét a mindenkori politikával szemben. A tengeri hatalmakból nőtt ki, az USA és Nagy-Britannia szimbolizálja.

Eurázsizmus: a keleti morál jegyében akarja egyesíteni a nagy eurázsiai népeket, a nemzeti önállóság és a történelmi idealizmus közösségi szellemében, szemben a föniciai anyagiassággal, az individualizmussal és a megtévesztő áldemokráciával.

Az Új Világrend totális globalizációjával és a mindent átfogó amerikai univerzalizmussal szembesíteni kell a nemzeti szükségleteket, érdekeket és értékeket. Amerika – a nemzetközi pénzügyi világ képviselője – a Szovjetunió felbomlásával behatolt az eurázsiai vákumba és azóta igyekszik megszilárdítani geopolitikai pozícióját, megakadályozva új geopolitikai erő létrejöttét.
A központilag kormányzott világállamban nem a választott vezetők irányítanak, hanem a pénzhatalom, amelynek igazi ereje a pénzrendszer feletti ellenőrzésből ered. A demokrácia csak alibi, üres rituálé, a politikus kiszolgálók mozgatásának bábtechnikája.

A szabadkőművesség szerint nem a nemzeti uralkodó dinasztiáké, nem a születési arisztokráciáé a főhatalom, hanem a szabadkőműves pénzoligarchiák által kiválasztott elité, amely demokratikus technikákkal biztosítja a pénzarisztokrácia önkényes uralmát.

A magán pénzvagyonok rejtőzködő világrendszere a demokratikus államok ellenőrzése alól kivont központi bankok segítségével és titkos megállapodásokkal uralja az egyes államok gazdaságát és politikai rendszerét. A hálózat nem tartozik felelősséggel a népnek és a népképviseletnek.

Drábik szerint kétféle gazdaság van: az elsődleges termelő gazdaság és az arra rátelepült pénzgazdaság. Ez utóbbi a forgalmon, a fogyasztáson és a gazdasági közvetítő közeggel – a pénzzel – való spekuláción alapul, célja nem a szükségletek kielégítése, hanem hogy a pénzből még több pénzt állítson elő. A magántulajdon természetes tulajdon, amennyiben a tulajdonos személyesen működteti és benne az ő személyes teljesítménye testesül meg. Ám a magántulajdon természetellenes, ha a működtetők és a tulajdonos haszonélvezők különböző személyek, mert egy értéket elő nem állító, parazita réteg számára biztosítja a tulajdon működtetéséből származó hasznot. Erre az élősködő anonim tulajdonlásra nincs szükség.

Mindkét rendszerben: az állam szocialistában és a pénz monopolistában a hatalmi elit tartja kezében az ellenőrzést. Az egyikben az államot, mint erőszakszervezetet használja uralma gyakorlásához, a privát rendszerben pedig a magán pénzmonopóliumot és az azzal járó pénzügyi kényszerítő eszközöket. A „piac uralma” azonban csak álca, mert nem a gazdasági szereplők gazdasági esélyegyenlőségén alapul a piaci verseny, hanem a magánpénz-monopólium tulajdonosainak szűk körű mechanizmusán.

A beszélgetés további fejezetcímei:

- A párisi Grand Orient szabadkőműves páholy első kísérlete az egységes Európa létrehozására;
- Az illuminátus rend;
- Szabadkőműves páholyok és központok;
- A háttérhatalom világstratégiája, világállam, világkormány;
- A pénzkartell 500 legnagyobb családja;
- A globális hálózat háttérintézményei, nemzetközi szervezetek és bankok.

Ilkei Csaba

Kapcsolódó irodalom:
Ilkei Csaba: „Szabadkőművesek, papok, bankárok, titkos szervezetek”, 2016, Országos Széchenyi Könyvtár, Magyar Elektronikus Könyvtár.
https://mek.oszk.hu/15000/15066