Ilkei Csaba beszélget Drábik Jánossal és Bokor Imrével, BPTV, "Vendégünk", 2006. III. 15.

Nemzeti történelmünk tanúsága szerint, nincs még egy nép Európában, amely annyit szenvedett volna, mint a magyar. Történelmünk a megpróbáltatások sorozata. Szabadságharcainkat eltiporták, forradalmainkat vérbe fojtották, a nemzetet elárulták, két világháborúba belekényszerítették, az országot feldarabolták, többszörösen kifosztották. Trianon lelki sebei ezer évig sem múlnak el.

És mégis: a magyarság szabadságszeretete a nemzet megtartó ereje, amely a legnemesebben formálta a nemzeti öntudatot. Amikor 1848-ban nagy veszély leselkedett rá, Széchenyi István így figyelmeztetett:

„A világ tarka kozmopolitái, az emberiségnek csömörletes örömhősei nevetségessé akarják tenni a nemzeti öntudatot és az azt hordozó nyelvet, mely pedig egy nemzetet megújítani segít.”

De vajon jól, s eléggé ismerjük-e szabadságharcaink történetét?

Tudjuk-e, hogy az 1848-as európai forradalmi megmozdulásokat az a nemzetek feletti pénzkartell szervezte és mozgatta, amely tervei végrehajtására felhasználta saját alapítású szabadkőművességét: az illuminátus rendet és az annak irányítása alá került párisi Grand Orient szabadkőműves páholyt?

A pénzkartell legfőbb ellenfele az abszolutizmus volt, a dinasztikus és katolikus dunai monarchia.

Az 1948-as magyar szabadságharc igazi oka valójában az önálló magyar pénz megteremtése, amelyet Kossuth Lajos szorgalmazott. A békés forradalom sohasem változott volna át fegyveres harccá, ha a pénzhatalom akkori irányítói, jelesül: a Rothschild tulajdonban lévő Osztrák Nemzeti Bank nem robbantja ki a fegyveres konfliktust a bécsi udvar és az önálló közpénzrendszert követelő magyar kormány között.

A magyar fejlődés legfőbb akadálya akkor is a pénz és a hitel hiánya volt, akárcsak ma.

Szabadságharcaink valós történetét csak a nemzetközi összefüggések és a háttérhatalmak titkos történetén keresztül ismerhetjük meg.

Az Európai Unió a nemzetközi pénzoligarchia uralmi rendjének egyik regionális alrendszere. Benne nem a nemzeti önrendelkezést fenntartó együttműködésről, a Kelet-Közép-Európai Konföderációról van szó.

A magyar nép ismét válaszút előtt áll: örökös eladósodottság, az önrendelkezés elvesztése és a nemzet fogyása vagy közpénzrendszer, önrendelkezés, létbiztonság és harmónia, a nemzet gyarapodása lélekben és szaporulatban.

Ilkei Csaba