Ha nem tör ki a bezártságból a nemzeti oldal, egyenként vadász le minket a liberális cenzúra

Immár három és fél éve kezdődött a Karanténvlog pályafutása, bő két éve pedig a YouTube-on is rajta vagyunk. A videómegosztón töltött teljes időszak a folyamatos fejlődésről, és egyben az állandó túlélési harcról szólt a vlog életében, amely az utóbbi napokban csúcsosodott ki, amikor egymás után két videónkat is törölték. Az illegális migráció és a muszlim hódítás veszélyeit taglaló anyagunk néhány óra elteltével, gyűlöletkeltés címszóval került törlése, közben ennyi idő alatt is több ezren nézték meg a videót a Youtbe-on. A Google nyilvános videómegosztója ugyanis hiába nyíltan és elkötelezetten liberális, éppen a saját elveivel megy szembe, amikor minden, a sajátjával ellenkező véleményt tilt, töröl és földbe döngöl. Jól tudjuk, hogy milyen aljas módszerekkel, fittyet hányva a józan észre törölték a PestiSrácok.hu YouTube-csatornáját 60 ezer feliratkozóval, és azt is tudjuk, hogy számos jobboldali, a nemzeti oldalhoz tartozó vlogger és influenszer jár hasonló cipőben. De akkor miért vagyunk még mindig az ő csatornájukon, miért pitizünk, hogy túléljük, miért mi alkalmazkodunk az ő szabályaikhoz? Hiszen tudnánk mi saját platformot is létrehozni, ahol valóban szólásszabadság lenne és nem a diktatórikus hajlamait kéjesen gyakorló baloldal döntene arról, hogy mit mondhatunk és mit nem. A kérdés nem új, válaszok azonban még nincsenek meg.

Az utóbbi időben egyre többször halljuk egymástól, hogy "remélem nem tilt le a YouTube", illetve sokan jegyzik meg cinikusan, félig viccesen, hogy ha egy-egy gondolatot ki mernének mondani valamelyik "független" videómegosztón vagy közösségi oldalon, egyből megbélyegeznék, tiltanák vagy akár meg is szégyenítenék őket. Észre sem vesszük, de már abban a világban élünk, amitől közben félünk, hogy el fog jönni, mégis, már egy ideje benne élünk. Mert nagyon sokan már most sem merik kimondani a gondolataikat, még akkor sem, ha azok egyáltalán nem ütköznek semmilyen erkölcsi normába. Hányszor érkeznek a szerkesztőségünkhöz is titokban írt levelek multicégek alkalmazottaitól, akik az eszement LMBTQ-propagandát kötelezően kell, hogy bebiflázzák a munkahelyükön. Nem hogy nem mondhatnak ellent, még mosolyogniuk is kell hozzá. Ez lenne a híres szólásszabadság? Ez lenne a liberális demokrácia győzelme, amikor egy törpe kisebbség mondja meg, hogy mi a jó és mi nem az, ettől pedig nem lehet eltérni? A liberálbolsevik cenzúra kegyetlen és nem ismer kíméletet, ezt megtanultuk évek alatt, mégsem tanultunk belőle túl sokat.

Nem véletlenül mondják az emberek, hogy lassan már meg sem lehet szólalni. Lassan? De hát már most sem lehet. Kivéve, ha az újliberális maszlagot terjeszted, ha a devianciát élteted és lázadsz a normalitás ellen. Ilyenkor még dicséret is jár. Ellenkező esetben azonban azzal szembesülünk, hogy elképesztő cenzúrával állunk szemben. A Karanténvlog hosszas és sziszifuszi munkával, nulla forint ráfordítással növelte a táborát bő két év alatt, közel 9.000 feliratkozónál járunk a Youtube-on, de láthatóan már ez is sok a liberális törzsfőnököknek. Ők ugyan kegyesen megengedik, hogy a videómegosztóikra regisztráljunk, sőt még növekedni is hagynak, ám itt megálljt parancsolnak. Ha egyre több a követőd, egyre aktívabbak, az büntetést érdemel. A két év alatt szinte végig automatikusan korlátozásokkal indultak a videóink, akkor is, ha karácsonyi hópelyhekről beszéltünk, így minden videónál egyből fellebbezéssel nyitottunk és általában napokkal később a Youtube sem tehetett mást, belátta, hogy a karácsonyi hópehely tényleg nem gyűlöletkeltő. Ebben éltünk és hiába zsörtölődtünk, teljesen természetessé vált, hogy ez így működik. Miközben elképesztően deviáns, életellenes liberális videók kerülhetnek fel bármilyen korlátozás nélkül, nekünk a liberális fősodor ellenében azért is elnézést kell kérnünk, hogy létezünk, arra pedig esélyünk sincs, hogy egyetértésre jussunk: mi nem úgy gondolkodunk, ahogyan ők, de a szólásszabadságba ez belefér. Mégis, ők döntenek arról, hogy mit tehetünk, mi pedig engedelmes birkaként termeljük nekik  tartalmainkkal a pénzt, míg kellően kifejlődve a vágóhídra küldenek bennünket, és mi ráadásul előre tudjuk ezt, de becsületesen dolgozunk a kivégzésünk pillanatáig. Ők pedig kiröhögnek bennünket.

Az utóbbi egy-két évben talán megmozdult valami, hiszen egyre több olyan ötlet került napvilágra, ami világszerte jobboldali közösségi oldalak és videómegosztók létrejöttét vizionálta, és születtek is új platformok. Ilyen például az amerikai Rumble, ahol már egyre több magyar felhasználó is található, még sincs meg az átütő erő egyelőre. Nem tudunk együtt mozdulni, ott vagyunk a Facebookon, a YouTube-on, mert megszoktuk. Rengeteg vitát is generált az új jobboldali platformok ötlete, hiszen egyesek szerint így elzárjuk magunkat a többiektől, nem tudjuk eljuttatni a hangunkat olyan emberekhez, akik meggyőzhetők, ám egyelőre inkább kényelmesen, a megszokott oldalakon fogyasztják a tartalmakat. Érdemes azonban elgondolkodni azon, hogy ha jól  megy egy platform, akkor az sok olyan embert vonzhat, aki jelenleg a Facebook és a Youtube divathullámán lovagol. A mostani felállás és bezártság azonban nem engedi, hogy elegendő embert megszólítsunk, hiszen ha kicsit is virágoznak és fejlődnek a jobboldali orgánumok, liberális tartótisztjeink egyből lépnek és lecsavarják. Mi pedig hagyjuk. Ez tehát zsákutca, tragikusan semmibe vezető út, ami maximum a túlélést segíti elő, a fejlődést és a társadalomnak küldött üzenetek szélesítését nem engedi. Ebből kell kilépnünk, hiszen a normalitás nálunk van, mi valóban kellően színesek és sokrétűek vagyunk, használjuk ki, és ne engedjük, hogy a hangunk csupán pusztába kiáltott szó legyen, mert a liberális mainstream, az újbaloldali üresség szólamai nem fognak alább hagyni. Törjünk ki a bezártságból!