V. G. Jan: (Tatárjárás 2.) Batu ​kán. Európa, Budapest, 1988

A regénytrilógia második része, melyben az író Dzsingisz kán unokájának, Batu kánnak a fiatalságát és első nagy hadjáratát írja le. A nyugati hadjáratra készülődő mongol táborba tizenegy, Dzsingisz vérből való herceg érkezik, akik az elhunyt uralkodó elsőszülöttjének fiát, Batu kánt választják meg a sereg fővezérévé. A több mint háromszázezer főnyi hadsereg a Káspi-tenger és az Urál hegység között tör Európára. Pusztító és vérengző hadjáratuk történetét, a "dzsingiszidák" (Dzsingisz kán leszármazottjai) közötti hatalmi harcokat és a kétségbeesetten, de a belviszályoktól megosztottan viaskodó, s ennek következtében sorra elbukó orosz városok pusztulását írja le Jan kitűnő regénye. Noha a mongolok első nyugati hadjárata teljes katonai sikerrel végződik, az orosz tél végül is megtizedeli és meghátrálásra kényszeríti seregeiket. Dzsingisz kán unokája dél felé fordítja hadait, hogy hosszabb pihenővel készítse elő újabb pusztító csapatát, amelynek során majd Magyarországig, sőt az Adriai tengerig sikerül eljutnia. A magyar vonatkozásai miatt is figyelemre méltó regény sok érdekes adalékot ad a tatárok, az oroszok és Kelet-Ázsia akkori nomád népeinek kultikus szokásainak és mindennapi életének megismeréséhez. Célja, a mongol győzelem és az orosz vereség külső és belső okainak feltárása. | Fordította: Gyöngyi László | Felolvassa: Bodor Tibor