BKP: Az egó lelki gyökere és az ember életútja

Ezt a videót megnézheted itt is: https://zivotni-cesta.wistia.com/medias/we664izv9e
https://ugetube.com/watch/sARTaXFemVPPzcG
https://cos.tv/videos/play/42469665281970176
https://www.bitchute.com/video/SZtKFkaaesd7/

https://vkpatriarhat.org/hu/ember-eletutja/
https://bcp-video.org/hu/ember-eletutja/

Iratkozzon fel a BKP hírlevelére https://bit.ly/3Ozn0Co

Az embernek nem csak anyagi oldala van, amelyet az apja és anyja által kap. Az ember lényegében lelki lény. Isten úgy teremtette az embert, hogy felhasználta az anyagot – a föld porát – és belélehelte lelkét. Az ember élő lélekké lett, tehát lelki, gondolkodó lénnyé, eltérően az állatoktól ( v.ö. Gen 1-3).
Az áteredő bűn, a lelki méreg, Isten törvénye megszegése által hatolt be az ember lelkébe. Engedetlenségével vétett a legfőbb lény, Isten ellen. Ezzel egyúttal megnyílt egy másik lelki lény, az ördög előtt.
Az ember lelkében levő gonosz genetikai kódjának lényege az Istentől való elfordulás és önmaga istenítése. Ez az egocentrizmus az utolsó szinten a hazugság és a gonosz, azaz a sátán lelkével való azonosulás. Az ördög magja az emberi egó része és lényege. Az ún. áteredő bűnről, azaz a lelki gyökérről vagyis a lelkünkben levő gonoszság lelőhelyéről van szó. Az egóból ered minden gonoszság, ami az emberiségben volt és még lesz is. A gonoszság lelőhelye az emberben nagy titok, túlterjed az időn és nem szűnik meg sem az egyén, sem az emberiség halálával. Az ún. szuperegó, vagyis az emberi lélek eleve elválaszthatatlanul összekapcsolódik a szellemmel. Úgymond a szellem (pszüché) fogságában van, amely meg lett mérgezve az áteredő bűn és az önpusztítási program lelki mérgével. Ez a mérgezés okozza azt, hogy az ész elsötétül, és csak nehezen ismeri fel az igazságot, főleg a lelki igazságot. Az akarat hajlik a gonoszságra.
A gonoszság lélekben levő lelőhelyének, azaz az áteredő bűnnek a programja a fokozatos lelki öngyilkosság. Ezzel szemben Isten minden ember számára a tökéletesen boldog örök életet tűzte ki célul. Az emberi lélek ugyanis vágyódik Isten után, az igazság és az örök szeretet forrása után. A gonoszság genetikai kódjának a következménye a lelkiismeret, azaz Isten lélekben működő hangjának fokozatos elnémítása. Rejtetten, a hazugságon és az önámításon keresztül, követi célját – az emancipációt, vagyis az Istentől való elszakadást. Az egocentrizmus eredménye az örök halál, azaz az igazság és a boldogság Forrásától való elszakadás. Az emberi lélek Istentől való ezen elszakadásában van az örök szenvedés lényege, amit pokolnak hívunk. „Ő (a sátán) gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja.”(Jn 8,44), az ördög az emberiség ellensége. Az áteredő bűn, a gonoszság bennünk levő lelőhelye, egocentrizmusban mutatkozik meg. Ez az igazság beismerésének elutasítása vagy inkább az erre való képtelenség. Amikor rámutatnak az ember tévedésére vagy a rosszra, amit okozott, sértődöttséggel vagy bosszúvággyal, néha dühhel reagál. A bűnét valami jóval takargatja, legalábbis látszólagos jóval, vagy másra, akár Istenre fogja. Az igazság az embert alázatra kényszeríti és leleplezi, ezért gyűlöli az igazságot. Csakhogy ez az igazság felszabadít a hazugság és a különböző függőségek rabszolgaságából. Az igazság beismerése is feltétele a bűnök bocsánatának. Ezért az igazság útján való járást mindenkinek önmagától kell kezdenie. Ezt a folyamatot a gondolkodás megváltozásának nevezhetjük, tehát a bibliai metanoiaról van szó. Az óember gondolkodása egocentrikus, nem keresi az igazságot, még ha ez az igazság az örök boldogsághoz vezet is.
Az új gondolkodás Isten igazságára, az evangéliumra épül. (Mk 1,15) amely összeköt bennünket a vertikálissal, Istennel. Isten igazsága elsősorban a létünket, életünk célját és értelmét érinti. Megváltásunkban és szabadításunkban koncentrálódik, azaz Megváltónk személyében. Az egocentrizmus helyett a theocentrizmust és a Christocentrizmust fogadjuk el. Tehát életünk középpontjává Isten, a mi Atyánk és Teremtőnk válik, Akitől elfogadjuk az üdvösséget és a szeretetet, amely az Ő Fiában, Jézus Krisztusban van. A héber Jehosua név jelentése: az Úr az én Megváltóm – Szabadítóm. Ezt a nevet kapta Isten Fia, Jézus Krisztus, amikor eljött az idő teljességében, hogy magára vegye a mi emberi természetünket. Ő adott nekünk életprogramot, ami az Ő evangéliuma. Miután elvégezte a szabadítás művét a kereszten, Szentlelkét adta nekünk. A keresztség által befogadtuk Istent. Isten gyermekeivé lettünk (Jn 1). A keresztségben titokzatos módon belemeríttettünk Krisztus halálába, hogy a feltámadt Krisztussal együtt új életben járjunk. A keresztségnek ezt a teljességét éljük át az idők végezetén túl is, azaz a mi fizikai halálunk után is, a történelem végét követően, Krisztus második eljövetelekor. Ekkor a mi porsátrunk nemcsak megelevenedik, hanem hasonlóvá válik Krisztus feltámadott testéhez. Isten mindenhatóságánál fogva, Krisztus feltámasztásával alárendelte a fizikai törvényszerűségeket a magasabb, lelki törvényszerűségeknek. A feltámasztott Jézus átment a sziklasíron és a bezárt ajtókon is, amikor t föltámadása után megjelent az apostoloknak. Galileában több, mint 500 embernek jelent meg.
A hit területére érünk. Van természetes hit, amikor hisszük például, hogy a Föld gömbölyű, hogy az Antarktiszon jegesmedvék élnek stb., azaz hiszünk az emberek tanúságtételének. De létezik a hitnek egy másik szintje is, amellyel a lelki valóságot fogadjuk be. A lelkünk vagy az elménk által egyesülünk a lelki valósággal. Ez a hit nyitja meg a lelkünket és a tudatunkat és az akaratunkat a lelki világ előtt. Itt azonban különbséget kell tenni, hogy milyen lélek előtt nyílunk meg. Létezik ugyanis az okkultizmus szférája, ahol lelki lények működnek, amelyeket manapság gyakran energiáknak neveznek. Valójában azonban bukott angyalokról, démonokról van szó. A hazugság ezen lelkei az ember gondolkodását látszólag valós inspirációkkal befolyásolják. Ha az ember nem szereti az igazságot, és ha nem gyökerezett meg benne, nehezen tudja megkülönböztetni az ezen szuggesztív inspirációk mögött megbújó hazugságot. Sőt a gonoszság lelőhelye az emberben ezekkel a hazug inspirációkkal összahangba kerül, és eredendően egyesül velük. Ezek az inspirációk legvégül Isten és az Ő törvényei elleni lázadáshoz vezetnek. A hamis inspirációkat az érintett mindig valamiféle áljóval, áligazsággal vagy áligazságossággal okolja. Csakhogy ahogy Jézus mondja: „Gyümölcséről ismerszik meg a fa.“ Az emberi egónak a démoni inspirációval történő összekapcsolódása gonoszságot és halált hoz, mégphozzá nemcsak földi, hanem örök halált. A pogányság és a jelenlegi hézagos avagy hitehagyott kereszténység az óember vallása. Pachamamát és más démonokat imád, és az LMBTQ-t szorgalmazza. Ez az egész a pusztulásba visz.
A pogányság különböző isteneket imád, amelyeket állatként, madárként és vadállatként jelenít meg. Például a buddhizmusban az ember a meditáció közben lelkileg valamilyen vadállattal egyesül, majd befogadja a kegyetlenség és a cinizmus lelkét. Lényegében ez a hamis lelki út a gőgös egó istenítése és az igazság útjának, valamint az üdvösség útjának kemény elutasítása. Ezt a hamis utat „do“ –val jelölik, pl. aiki-do, bu-do, taekwon-do. Azonban ez nem az igazság útja vagy a bennünk levő gonoszság lelőhelyétől való megszabadulás. Ez egy nagy csalás és hazugság. A pogányság lelke a maga ún. lelki energiáival nem hat a maga teljességében, amennyiben a harcművészetre csak sportként tekintenek. Azonban ennek az a veszélye, hogy az, aki ezt a sportot űzi, maximális sikerre vágyik. Ekkor azt tanácsolják neki, hogy meditálnia kell, mert ezt teszik a legnagyobb mesterek is. Csak ekkor fog az erejében megnyilvánulni a pogány buddhizmus lelke. Ugyanez a helyzet a pogány hinduizmusban is a jóga során. A hathajógát közönséges gimnasztikaként mutatják be. Aki tovább akar haladni, annak légzőgyakorlatokat kell végeznie, ami után meditáció következik, míg végül eljut az ún. királyjógáig, amikor már a hazugság démona általi totális megszállottságról van szó. A meditálók azt állítják, hogy „Én vagyok az az isten.“ Az ún. önmegváltásnak ez az útja, amely a reinkarnáció tanához kapcsolódik, számos keresztényt téveszt meg és csal kelepcébe. A jógát a múlt század hatvanas éveitől kezdődően intenzíven propagálták a keresztény nyugaton. Ezután nem sokkal ismeretterjesztő irodalmon, filmeken keresztül terjesztették a buddhizmust, amelyek népszerűsítették a harcművészeteket, és ajtót nyitottak a buddhista lelkiség inváziójának.
Olyan légkört teremtettek, mintha a buddhizmus magasabbrendű, presztízs lelkiséget nyújtana. Az üdvösségre vivő biztos utat, amely Krisztus megváltó kereszthalála által nekünk adatott, alsóbbrendűnek kezdték tartani. Ez a tragikus csalás az emberi gőgre és az emberi egóra épített, ezért terjedt olyan gyorsan a hézagos kereszténység között. Valójában a lelkek világa, azaz a lelki lények, a démonok előtti ajtónyitásról volt szó. Jézus a démonokat igazsága igéivel és Isten Lelkével űzte ki. Ezzel a hatalommal ruházta fel apostolait is és minden keresztényt, hogy legyőzhessék ezeket a démonokat. Azonban ennek az a feltétele, hogy a keresztény Krisztusban és az Ő evangéliumában gyökerezzen, hogy Krisztus igaz tanítványa legyen.
A pogányságnak számos irányzata van. Lényegében a démoni hatalom előtti megnyílásról és a démonok és a sátán tiszteletéről van szó. Az okkult álkultúra ma elsősorban az ifjúságra van hatással. Imázsnak már nem az ateizmust tekintik, hanem a pogányságot és az okkultizmust. Említsük meg például a népszerűsített Harry Potter-t. A mágia és az okkultizmus propagálásával van tele szinte az összes gyermekfilm, -könyvek és ráadásul még a tankönyvek is. A Halloweent, a sátáni ünnepet, amelyhez emberáldozatok kapcsolódtak, ráerőltetik az óvodákban a gyermekekre. A pogány asztékok évente 20 ezer emberáldozatot mutattak be az ún. isteneiknek, azaz a démonoknak.
Az élő fiatal férfi mellkasát szétvágták és a szívét áldozták oda isteneiknek. Ennek a kereszténység vetett véget. Azonban mind a mai napig áldoznak a sámánok Pachamama bálványnak, pl. házépítésnél. A kis házak alapjába lámacsikót tesznek, a nagy épületek alapjaiba pedig emberáldozatot. Legtöbbször elkapnak egy hajléktalant vagy egy turistát, ópiátot vagy narkotikumot adnak neki, majd élve betemetik az alapba. Hasonló sátánista gyakorlatot folytatnak Dél-Amerikán kívül még Tibetben is.
Időszámításunk előtt több, mint 1000 évvel az Úr Mózes által óvott a jóslás konkrét formáitól, a mágiától és a spiritizmustól (v.ö. Dt 18,9 köv.).
Manapság beszélnek az ezoterikáról, a parapszichológiáról, az ún. reiki energiáról, a jing-jangról, a fen-suejról, a bonszajokról, a kínai akkupunktúráról és a kínai buddhizmus egyéb praktikáiról. A vértanúk inkább választották a szörnyű kínokat és a halált a pogány istenségeknek való áldozás helyett, mert tudták, hogy a tízparancsolat első parancsolata így szól: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, ne legyenek néked idegen (pogány) isteneid énelőttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok…“
Amikor a pusztában a sátán megkísértette Jézust, Jézus azt mondta neki: „Távozz tőlem, sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istened imádd, és csak neki szolgálj!“ A pogányság rendszere a hamis istenek – a démonok és a sátán szolgálata és imádása.
Bizonyára ma már mindenki számára világos, hogy a hatalmon levő, a pogányságot, az erkölcstelenséget és az emberiség létszámának csökkentését szorgalmazó elit útja az antikrisztus útja. Ferenc álpápa is ezen jár és szinodális útnak nevezi. Nem szükséges kommentár ahhoz, amikor a démonoknak szentelte oda magát a sámán által vezetett rituálé alkalmával. Nyílt aposztázist követett el, amiért anathemát– exkommunikációt – vont magára, azaz kizáratott Krisztus egyházából.
Az üdvözítő hit az Isten által kijelentett igazságban gyökerezik. „Aki hisz (Krisztusban) és megkeresztelkedik, üdvözül.“ (Mk 16,16) Ez az alap. De ezután következik az út, amely Jézus Krisztus. Aki mindvégig kitart, üdvözül.(Mt 24,13) Ezen az úton az embernek szüksége van elsősorban egy imarendre. Ideális az idő tizede. Aki naponta átadja Istennek az ideje tizedét, azaz 2,5 órát, az megszabadul a világ és a hazugság lelkétől való függőségből, amelyek a fősodratú médiában és a szociális hálón működnek. Ezzel előnyben részesíti a vertikális kommunikációt a horizontálissal szemben, azaz előnyben részesíti a megváltó igazságot a hazugsággal, a féligazságokkal és a hiábavalósággal szemben.
Ami pedig az imádságot illeti, az Krisztus keresztje alá vezet minket. Itt valljuk meg bűneinket és nyerünk bűnbocsánatot a Krisztus vérébe vetett hit által, amely a bűnök bocsánatára áldoztatott fel.
Az üdvözítő hit elsősorban a belső imádságban és a Megváltóhoz fűződő személyes kapcsolatban mutatkozik meg. Egyesít bennünket Vele. Egyesülünk Vele szenvedéseink és keresztünk által, azaz együtt feszíttetünk meg Krisztussal.
Célunk e rövid földi életet követően az örök élet. Ehhez egyetlen igaz út vezet, amely maga Jézus Krisztus. Ő az Út, az Igazság és az Élet, azaz az örök élet. (Jn 14,6)

+Illés
a Bizánci Katolikus Patriarchátus pátriárkája

2023. 1. 18.