A nárcisztikus

A nárcisztikus

Nincs annál őrjöngőbb düh, mint a nárcisztikusé, amikor azzal szembesítik, amit újra és újra megtett...
Olyasvalaki ő, akiben egyáltalán nincs együttérzés, manipulálja az embereket, a közvetlen környezetében lévők a saját valóságukat is megkérdőjelezik (gázlángozás), folyamatosan hazudik, és el is hiszi a saját hazugságait. Eléri, hogy a saját érzelmeinkben is kételkedjünk, majd azzal vádol, hogy megőrültünk. Minden ok nélkül tombol, s még mi kérünk tőle bocsánatot. Lehet szülő, barát, testvér, főnök, partner is. Az elején szinte megfojt a szeretetével, amíg elhisszük, hogy ő a mi hercegünk vagy hercegnőnk. Majd szép lassan elkezd bántalmazni, amíg szinte megőrülünk. Minden arról szól a számára, hogy minket irányítson. Elszigetel a barátainktól és a családunktól. A kapcsolat végére teljesen más ember lesz belőlünk. Összezavarodva, döntésképtelenül, depressziósan, szorongásokkal teli, poszt-traumatikus szindrómában szenvedő valaki.
Legkésőbb a másodszorra felvillanó piros lámpánál meneküljünk onnan.
Amit a nárcisztikus nem akar, hogy tudjunk:
Attól érzi magát felsőbbrendűnek és jobbnak, hogy bánt és lenyom másokat.
Attól érzi magát erősnek és hatalmasnak, hogy maga körül drámát teremt (miközben hangosan lenézi azokat, akik „drámáznak”), és élvezi, ahogy behúzza az embereket.
Ha nem kap elég figyelmet, akkor konfliktust, káoszt és vitákat kreál, hiszen számára mindenféle figyelem életenergiát jelent.
A mi érzéseink minden esetben csak utolsók lehetnek.
Sokkal jobban szeretik nálunk azt, amit kapnak tőlünk.
Mindig muszáj, hogy neki legyen igaza, mert felsőbbrendűnek kell érezze magát.
Nem tudja elviselni, ha mást megdicsérünk.
A legfontosabb neki, hogy mások mit látnak belőle.
Imádja a hatalmat és az irányítást.
Hihetetlenül féltékeny. Soha nem tud mások sikereinek örülni, mert neki mindig jobbnak kell lennie mindenkinél.
Az a mérgező szörnyeteg, akit a végén láttunk... az, aki ő igazi arca. A többi hazugság volt, mese és illúzió.
Hipokrita. Úgy tesz, mintha lenne erkölcse és értékei, ám valójában nincs. A csukott ajtó mögött hazudik, bántalmaz, kritizál, megaláz mindenkit. Azt hiszi, hogy neki mindent szabad, de mi hogy képzeljük, hogy bármilyen kritikával illetjük, vagy bármivel kapcsolatban számonkérjük, ilyenkor jön a dühroham. Komplett szabályrendszere van, ami másokra vonatkozik, rá azonban semmi, és semmit sem csinál abból, amiről másoknak beszél.
Sokkal nagyobb szüksége van ránk, mint nekünk rá.
Féltékeny és irigy mindenkire, aki bármiben jobb nála, még ránk is, ezért is próbál tönkretenni minket.
Nem csinál semmit, hacsak nem kap valamit cserébe. Mindig hátsó szándék van a nagylelkűsége mögött.
Folyamatosan információkat gyűjt rólunk, hogy később ellenünk használja fel.
Azt hiszi, hogy ha elviseltük azt, ahogy viselkedik, megérdemlünk mindent, amit csinált velünk.
Minél gyengébbnek érezzük magunkat a kapcsolatban, ő annál erősebbnek érzi magát, ebben lubickol.
Iszonyú bosszúálló, minden apró dolgot megfizettet velünk, amit úgy gondol, hogy elkövettünk ellene a kapcsolatban. Megtalálja a módját, hogyan büntessen meg úgy, hogy a legjobban fájjon.
Figyeljünk, amikor vádaskodik, ezek ugyanis a saját tettei, amiket így vall be. Pontosan azokkal a dolgokkal vádol meg bennünket, amiket ő maga követett el.
Soha nem vállalja a felelősséget azért, amit mondott és tett, mert az azt jelentené, hogy nem volt igaza.
Soha nem lesz részünk bocsánatkérésben, és soha nem fogunk válaszokat kapni.
Az ő világában mindig az ártatlan az őrült.
Egyfolytában olyan ígéreteket tesz, amiket esze ágában sincs betartani. Folyton a mézesmadzagot húzogatja előttünk. Megígér valamit, majd vagy gázlángozik és azt mondja, hogy soha nem mondott ilyet, vagy addig halogatja, amíg elfelejtjük, mit ígért. Vagy ha nem úgy viselkedünk, ahogy elvárja, büntetésként visszavonja az ígéretét.
A nárcisztikusnak az a „szupererő”, hogy tönkretesz bennünket, majd mindenkinek azt meséli, hogy mi tettük tönkre őt.
Meggyőződése, hogy neki mindent szabad, tehet bármit, amit akar, amikor akar, s nekünk nincs jogunk ellenkezni.
Soha nem beszélhet, ő szóbeli versengésben vesz részt. A célja, hogy bármi áron győzzön. Nem érdekli a megértés, a tisztázás vagy a kompromisszum, sőt a puszta baráti beszélgetés sem. Amikor beszélget, kizárólag azért teszi, hogy manipuláljon, összezavarjon, irányítson, alánktegyen, felelősséget rázzon le, kétségeket támasszon, megmásítsa a valóságot és az igazat, vagy hogy olcsó drámákat kreáljon.
Amikor megjelent az életünkben, úgy tett, mintha az álmaink váltak volna valóra. Amikor lehull az álarc, hamar észrevesszük, hogy valójában a legcsúnyább, embertelen szörnyeteg, aki a legrosszabb rémálmunkból jött elő.
Vegyük észre a piros lámpákat, szedjük össze magunkat, és lépjünk ki minél előbb a bántalmazó kapcsolatokból. Zsolt Vantulek
Találkoztál már ilyesmivel?
Az jó, ha nincs a környezetedben.
art: Jennifer Davis
Személyes kapcsolat Istennel kereszténység Isten Jézus vallás hit ezotéria végidők betegség megváltás gyógyítás megtérés filozófia hitbenhat aranyviktor gyülekezet, katolikus újkinyilatkoztatás bizonyság bizonyságtétel hívő transzcendens élmények tanuságtétel keresztség ateizmus párkapcsolat barátság pszichológia coach spirituális